Most két ilyen filmről lesz szó.
Szerintem a világ két legfontosabb filmje a Mátrix és a 2001 Űrodüsszeia.
Mind a kettő teljesen szintetikus, "abszolút scene"-ekkel, díszlettel és szövegekkel. Teljesen másról szólnak, mint ami (kellő ismeretek hiányában) a felszínen látható. A Mátrix nem verekedős film, nem fantasztikus film, nem high-techről, nem a gépekkel való harcról szóló film. Ahogyan a 2001 sem űrhajós film.
Akkor micsoda?
Kevés embernek adódik a lehetősége arra, hogy életében kétszer is bemutassa a legontosabb folyamatot: az önmegváltás folyamatát (Kenau egyik előző filmszerepében azt jelenítette meg, ahogyan Sziddhárta herceg Buddhává válik). A Mátrix pedig erről szól.
Egy személyes önmegváltás története.
A Mátrixban a főszereplőn kívüli karakterek közül az egyik legfélreértettebb az Orákulum. Sokáig tévhitben éltem, hogy ki ő, mi ő, mit csinál, mi a szerepe, befolyásolja-e a szereplőket és hogyan. Látszólag irányítja, predesztinálja őket, megmondja mi lesz a sorsuk, stb.
Sok időnek és a körülmények összejátszásának kellett létrejönnie ahhoz, hogy rájöjjek, erről szó sincs. Ehhez viszont az kellett, hogy a mozit ne "belülről" lássam, ne sodorjon magával a történet. Egy alkalommal készültem menni valahová, a tévében pedig a Mátrixot adták. Öltözés közben rápillantottam, mi történik éppen és ahogy (fizikailag is) messzebbről láttam az eseményeket (a tévétől több méterre állva), a földbe gyökerezett a lábam.
Az Orákulum elkezdi vizsgálni Neo-t. Megnézi az arcát, belenéz a szájába, szemébe, fülébe, stb. Tulajdonképpen csak kívülről vizsgálja meg (itt már gyanússá kezdett válni valami). Majd mondja, hogy "most azt kéne mondanom, hogy.." - ugye ismerjük, miket mond és mit mond rá Neo:
Ezen a ponton egy csapásra megértettem, MI az orákulum. Nem KI, hanem MI. Semmi köze a predesztinációhoz, ó dehogy! Egész mást "csinál".
Színtisztán visszatükrözi, amit az előtte álló ember hisz magáról, az adott pillanatban.
Amit most hisz arról, hogy mire képes, hova fog eljutni, satöbbi.
Semmi mást nem mond el, csak ezt.
Természetszerűen adódott a kérdés, hogy akkor vajon kicsoda-micsoda Morpheus, legalábbis Neo szempontjából? Ez már könnyebben ment, mivel megvolt az egyik fontos elem, az Orákulum, mint a "jelen" tükre. Ebből következik Morpheus "minősége".
Azt mondja el Neo-nak, amivé mélyen belül válni szeretne.
Morpheus a lehetséges jövő tükre.
A vízióé.
Az Orákulum egyébként Morpheust hitét is "kitükrözte": meg fogja találni az EGYet (neo-one). Azt, aki tudatosan éli meg az egy-ségét, bármilyen árat is kell ezért fizetnie (nem elhanyagolható tény, hogy Morpheus nem is megy az Orákulumhoz a saját ügyében).
Visszatekintve, világossá vált Morpheus egyik mondata is, ami már a film legelső megnézésekor szöget ütött a fejembe. Neo megkérdezi az Orákulumra vonatkozólag:
- Sokat tud?
- Ő úgy mondaná: "eleget".
Mi mást mondhatna? Az, hogy látja, ki mit hisz magáról, nem sok, de nem is kevés.
Pont elég.
Morpheus a film végén hozzátesz még valamit:"azt mondta, amit hallanod kellett". Vagyis "tisztába kerülj azzal, mit is hiszel".
Vannak további figyelemreméltó részletek, például Az Orákulum felmutat az ajtó fölé, egyben Neo mögé(!). "Ismerd meg önmagad", mondja, de ehhez Neo-nak hátra kell fordulnia. Mert az egység nem csak a jelen és a jövő, hanem a múlt is. Csak úgy válhatunk és maradhatunk EGY-ek, ha a múltat is elfogadjuk, "világosban tartjuk" és nem söpörjük a szőnyeg alá, a homályba. Nem fél-ünk, fél-elem nélkül vagyunk, vagyis egészek, akik vállalják a felelősséget a teljességükért.
Aztán a betűk a hűtőn. Némi simítással a következőt lehet belőlük összerakni: "easy to say, hard to do" (a folytatásban egészen más betűk lesznek ugyanott).
A kissé szájbarágott dolgokat, a "madarakat", a vázás és kanalas ügyeket fel sem sorolom.
A fentiek fényében világossá válik, miért kergeti a "Rendszer" Morpheust és az Orákulumot: a jelen és múlt tudása veszélyes, mert ez teszi az egyént öntudatossá, másoktól különbözővé, tehát alakíthatatlanná. Ilyen egyénekből nem lehet belőle buta tömeget gyúrni.
Morpheus viszont sokkal veszélyesebb.
Ahogy ezt meg is mondja, már az elején.
Egy működő Rendszerre a legveszélyesebb dolog egy másik Rendszer, egy másik jövő víziója.
